Idén szeptemberben már az Európai Parlament is elkezdett foglalkozni az Európai Bizottság új javaslatával, ami a mobil roaming árak drasztikus csökkentését célozza. A megbeszélésen elhangzott reakciók arra utalnak, hogy a Parlament részéről nem lesz akadálya a javaslat elfogadásának, sőt a Bizottságnál keményebb szabályozás iránti igény is felmerült.
A Roaming III szabályozási javaslatcsomag
A mobil szektort a kialakulásától kezdve folyamatosan erősödő verseny jellemezte, így nem meglepő, hogy a mobil szolgáltatókra mindig is jóval kevesebb szabályozás vonatkozott, mint vezetékes társaikra. Ezért is különösen érdekes, hogy míg a szabályozás a vezetékes szegmensből (az ott is fejlődő verseny következtében) egyre inkább kivonul, a mobil szektor egy területén nemcsak megmarad, hanem egyre szigorúbbá válik.
A külföldön történő mobil használatról, azaz a roamingról van szó. A beszédcélú roaming szolgáltatások szabályozása 2007-ben kezdődött az ellentmondásos megítélésű, határozatlansággal ugyanakkor semmiképpen nem vádolható Vivien Reding asszony biztossága alatt. A Roaming I. csomag meghatározta a hívások árainak maximumát és az évről évre történő árcsökkenés mértékét mind nagykereskedelmi mind kiskereskedelmi viszonylatban. A Roaming II. szabályozási csomag a hanghívásokhoz hasonlóan terjesztette ki az árszabályozást az SMS-re és bevezette az adatroaming nagykereskedelmi árának szabályozását is.
A tervek szerint 2012 júliusában induló 10 évre szóló Roaming III. csomag egyrészt tovább vinné az eddigi árszabályozási gyakorlatot az előző évekhez körülbelül hasonló ütemű éves árcsökkenések előírásával, másrészt új, drasztikus szabályozási lépések bevezetésére is készül az adatroaming kiskereskedelmi árának szabályozásával, illetve a roaming piaci verseny strukturális eszközökkel történő erősítésével. Ez utóbbi lépés megköveteli a hálózatos mobil szolgáltatóktól egyrészt, hogy szabályozott áron kiszolgálják a virtuális szolgáltatókat is (MVNO), másrészt, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára a roaming igénybevételekor a szolgáltatóválasztást (hasonlóan a vezetékes piacról ismert módszerhez). Az árszabályozás visszavonásra kerülhet, ha a verseny erősödésének hatására az árak a meghatározott ármaximumok 75 %-a alá esnek (a kiskereskedelmi árszabályozás 2016-tól mindenképpen megszűnik).
Érezhető, hogy a Bizottság a roaming árak csökkenését mindenáron el kívánja érni, még úgy is, ha ezzel az igen kifinomult távközlés szabályozási eszközrendszert és a kikristályosodott szabályozási alapelveket néhol figyelmen kívül kell hagynia.
A szabályozás uniós szintű meghatározása is szokatlan lehet a tagállami szabályozáshoz szokott szektor számára, ez azonban a szolgáltatás és a probléma fogoly dilemma jellegét tekintve alapvetően érthető: nem várható el egy tagállami hatóságtól, hogy külföldi fogyasztók érdekében járjon el a hazai szolgáltatókkal szemben, miközben nem lehet biztos abban, hogy a hazai fogyasztókat is „megvédik” a külföldi hatóságok. Az azonban már korántsem ennyire egyértelmű, hogy a strukturális eszközök és a nagykereskedelmi árak szabályozása mellett szükséges-e a szabályozási eszköztárban legvégső eszköznek tekintett kiskereskedelmi árszabályozás alkalmazása is. Különösen megkérdőjelezhető ez az új fejlődő szolgáltatásnak tekinthető mobil adatszolgáltatás roaming-ja esetében. Nem állítjuk, hogy az adatroaming-ra semmilyen szabályozás nem indokolt, különösen a számlasokkot okozó esetekben, de a fejlődő szolgáltatások kiskereskedelmi árszabályozásától az iparági szabályozás mindez idáig bölcsen távol tartotta magát. Az is feltűnő, hogy a szabályozott nagykereskedelmi árak meghatározása során a szektorban általában alkalmazott szofisztikált módszerek helyett jelen esetben úgy tűnik alapvetően a vonalzó játszotta a fő szerepet.
Örüljünk!... vagy mégsem?
Nem lehetnek kétségeink, hogy a Bizottság el fogja érni, hogy három éven belül a kiskereskedelmi árak mintegy 50%-kal a nagykereskedelmi árak pedig 80-90%-kal csökkenjenek. Kérdés, hogy felhőtlenül örülhetünk-e ennek? Ha gyakran külföldön járó polgárok, netán az EU valamelyik intézményében dolgozók, esetleg Európai Parlamenti képviselők vagyunk, természetesen örülünk: mobil számlánk a következő években szignifikánsan csökkenni fog.
Nem ilyen egyértelmű a válasz, ha külföldön ritkán járó fogyasztók, vagy a szabályozást a társadalmi jólétre gyakorolt hatás alapján megítélő közgazdászok vagyunk. Minden azon múlik, hogy működik-e az ún. vízágy hatás (waterbed effect). A mobil szolgáltatók által gyakran hivatkozott érvelés szerint ugyanis a közvetlen költségeket kétségtelenül jelentősen meghaladó roaming tarifákból a szolgáltatóknak nem származik extraprofitja, mivel a köztük lévő erős verseny hatására a belföldi piacon „elversenyzik” azt. Részben a magas roaming árakból származó bevételeknek köszönhetően telefonálhatunk belföldön egyre olcsóbban, vagy juthatunk hozzá jelentősen a beszerzési ár alatt új készülékekhez. A roaming árakat e modell szerint nem lehet következmények nélkül lecsökkenteni, a lecsökkenő bevételek miatt emelkedhetnek a belföldi árak (vagy legalábbis megállhat az árak csökkenése), megszűnhetnek a készüléktámogatások, vagy leállhatnak, lelassulhatnak az újgenerációs mobilhálózatok, a szélessávú mobil internet fejlesztésével kapcsolatos beruházások.
A vízágy hatás megjelenése esetén a roaming szabályozás következtében jelentős újraelosztási hatásokkal kell számolnunk: a külföldön gyakran mobilozó fogyasztók számára jelentkező előnyöket az otthon maradó, belföldi fogyasztók fizetik meg. A morális, újraelosztási szempontokat figyelmen kívül hagyó közgazdasági mérlegelés szerint ez önmagában nem feltétlenül probléma, ha a pozitív hatások meghaladják a negatívakat és összességében társadalmi jólét növekszik. Ez azonban csak akkor van így, ha a roaming szolgáltatások árrugalmassága nagyobb, mint a negatívan érintett belföldi szolgáltatásoké (a külföldön barangoló fogyasztók többet nyernek, mint amennyit a belföldi mobil használók veszítenek).
Ez a szempont, illetve ez a vizsgálat gyakorlatilag teljesen hiányzik a Bizottság által készített több mint 100 oldalas hatásvizsgálati dokumentumból, amely a valójában csak a hatások egyik oldalát elemezve mutatja be, a roaming díjak csökkenésének a társadalmi jólétre gyakorolt pozitív hatását. A hatásvizsgálati eredményekkel kapcsolatban ezért legalábbis szkeptikusak vagyunk, s a roaming szabályozás dicshimnuszba foglalása előtt megvárnánk, hogy a belföldi piacon jelentkező esetleges negatív hatások hol, s milyen mértékben jelentkeznek.
