A költségét nagyrészt mi viseljük, de tudomást sem veszünk róla. Össztársadalmi szinten a legköltségesebb fizetési forma, ennek ellenére az állam sem ösztönzi igazán, hogy ne használjuk. A szerelemnek ára van, de ki fizeti ezt meg, és kinél érik be a gyümölcse?
Előző bejegyzésünkben az Infrapont empirikus eredményeit vonultattunk fel arra vonatkozóan, hogy a sárga csekket még mindig nagyon intenzíven használjuk és elsősorban a közüzemi számlák rendezése során. A számlafizető lakosság 75%-a kizárólag ezt a fizetési módot használja a befizetni valók rendezésekor, az alternatív módok használata nagyon kevéssé elterjedt. Bár a sárga csekket a lakosság 83%-a nélkülözhetetlennek vagy nehezen nélkülözhetőnek tartja, a szolgáltatással való elégedettség relatíve alacsony. Akkor vajon miért használjuk mégis? Az MNB szerint ennek hátterében elsősorban a megszokás, az információhiány és az ebből táplálkozó bizalmatlanság, valamint a változtatással kapcsolatos motivációhiány áll. Most lássuk, milyen költségei is vannak a sárga csekknek!
A szerelemnek nagy az ára!
Általában kevés szó esik róla, de mint az összes postai szolgáltatásnak, a sárga csekk feladásának is van költsége. A Magyar Posta minden évben hirdetményben teszi közzé a pénzforgalmi szolgáltatásainak az árait. A készpénzátutalási megbízás, közismert nevén sárga csekk, tarifája 2012-ben 77-101 Ft/feladás + az összeg 3,6 ezreléke, de összesen minimálisan 112 Ft/feladás. Az intervallumon belül a pontos tarifanagyságot az dönti el, hogy a csekk milyen mértékben van nyomtatott módon előre kitöltve, illetve hogy milyen feldolgozottsági állapotban kerül átadásra. A legfrissebb értesülések szerint a Magyar Posta 2013-ban díjemelést tervez a pénzforgalmi szolgáltatásai terén: a sárga csekk feladás minimális díja
Az MNB 2011-es tanulmányából és a 2011-es pénzforgalmi jelentéséből az derül ki, hogy egy magyar háztartás 2010-ben havonta átlagosan 4,7 sárga csekket adott fel, illetve, hogy egy sárga csekkes tranzakció átlagos értéke kb.
Erre a gyakorlatra reagált 2012. májusában a törvényhozás, amikor a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításában előírta a közszolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozásoknak, hogy a sárga csekkes számla kiegyenlítést, valamint a számla nyomtatott példányának egyszeri kiadását külön díj fizetéséhez nem köthetik. A 2003. évi C. elektronikus hírközlési törvény novemberi módosítása ugyanezt mondja ki az elektronikus hírközlési szolgáltatást végző vállalatokra vonatkozóan. A jogszabályok megtiltják a sárga csekk tranzakciós díj kivetését, azonban semmit sem tesz azzal a gyakorlattal szemben, hogy a sárga csekk költségét a vállalatok beépítsék a szolgáltatások áraiba és így tulajdonképpen – függetlenül attól, hogy valaki sárga csekken fizet-e vagy sem – minden közmű használóra szétterítsék ennek a terheit.
Az így kialakuló árazási gyakorlat valójában igazságtalanabb és gazdasági szempontból jóval kevésbé hatékony is a pótdíjas megoldásnál. Nem hatékony amiatt, mert a számlafizető ügyfelek nem kapnak korrekt árinformációt az összes elérhető fizetési módról, ami torzítja gazdasági döntéseiket. A banki átutalás költségével például azonnal szembesül az átutaló, hiszen azonnal levonásként jelenik meg a számláján, míg a sárga csekkről feltehetően sokan azt sem tudják, hogy a feladásnak önmagában is díja van. Mivel a csekket használók nem szembesülnek annak valós költségeivel (holott láthattuk, hogy egy háztartásra vetítve ezek a költségek nem elhanyagolhatóak), emiatt a társadalmilag optimális mennyiségnél többet „fogyasztanak” belőle, ami össztársadalmi szinten veszteségként jelentkezik.
A 2013. január 1-jén életbe lépő, a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény alapján kivetett tranzakciós illeték, köznapi nevén sárga csekk adó, annyiban változtat a sárga csekk használat költségein, hogy a Magyar Postának minden befizetés után az összeg két ezrelékét kell majd az Államkincstár számára átutalnia. Az előző számításunkat folytatva: egy átlagos magyar háztartás sárga csekkjei után a Magyar Postának évente nagyságrendileg 1200 Ft-os illetékkötelezettsége fog keletkezni.
Mivel a vonatkozó jogszabály semmit sem szól az illeték költségének továbbháríthatóságáról, ezért feltételezhető, hogy a Magyar Posta nem fogja lenyelni, hanem valamilyen módon – részben vagy egészben – áthárítja ezt a többletköltséget vagy a számlakibocsátó szolgáltatókra vagy közvetlenül a lakosságra. Ha az előbbit választja, abban az esetben is nagy valószínűséggel a lakosság fizeti meg a többletköltséget.
Fontos persze megjegyezni, hogy a tranzakciós illeték nem csak a sárga csekket sújtja, hanem a legtöbb egyéb fizetési módot használó pénzügyi tranzakciót is. Például azokat a bankfiókokban vagy ATM automatáknál történő pénzfelvételeket is, amit a sárga csekkes befizetések előtt az emberek rendszerint elvégeznek. A pénzfelvétel után mindig az érintett pénzintézeteknek kell az illetéket megfizetniük, ami ez esetben az összeg 3 ezreléke. A sárga csekk ilyen módon tehát az esetek egy (feltételezhetően jelentős) részében kétszeresen is illetékfizetési kötelezettséget generál.
Az MNB elemzői 2011. júliusában egy olyan tanulmányt is publikáltak, mely a papíralapú és az elektronikus fizetési módok költségeit vetette össze. Ebből az derül ki, hogy a sárga csekk közvetlen költségeinél jóval masszívabb tételt jelentenek az ún. cipőtalpköltségek (bankba, postára járás, várakozás, kitöltés ideje), melyeket a lakosság visel – még akkor is, ha az emberek többsége ezt nem éli meg tényleges pénzköltségként. Azt már említettük, hogy egy átlagos háztartásban havonta nagyjából öt sárga csekket fizetnek be, az MNB 2011-es tanulmányából azonban azt is lehet tudni, hogy egy alkalommal átlagosan 1,7 db csekket fizetnek be, vagyis egy átlagos háztartás havonta többször is elmegy a postára ezzel a céllal. Jellemzően előtte egy ATM automatához vagy egy bankba is el kell menni pénzt felvenni. Mindezeket figyelembe véve a sárga csekk valóban jelentős időráfordítást igényel. Természetesen az időráfordítás költsége nagyon eltérő a különböző szocio-demográfiai jellemzőkkel rendelkező lakossági csoportok esetében, azonban az MNB elemzői szerint a sárga csekk használatának össztársadalmi szinten ezek a közvetett költségei azok, amelyek igazán súlyosak.
Az MNB becslése szerint a jelenlegi pénzforgalmi szerkezetben a GDP 1,49%-át adják a legfőbb fizetési módok nettó költségei (figyelembe véve az idő, az eszközök, és a pénzhasználat költségeit, de figyelmen kívül hagyva a pénzforgalmi szolgáltatásokért fizetett díjakat, mivel ezek vándorolnak az érintettek között). Egy készpénzt kevésbé és papíralapú megoldásokat egyáltalán nem használó hipotetikus forgalmi szerkezetben viszont a GDP 1,09%-át adnák a legfőbb fizetési módok költségei. Össztársadalmi szinten ez 103 milliárd Ft költség-megtakarítási lehetőséget jelentene évente.
Ki csemegézik a szerelem gyümölcséből?
A szabályozási környezet tulajdonképpen arra a helyzetre erősít rá, hogy a lakosság ne szembesüljön a sárga csekk feladás valós költségeivel – még akkor sem, ha tudtán kívül ő viseli azt. Ezzel olyan helyzetet teremt, hogy a lakosság a társadalmilag optimálisnál nagyobb mértékben használja a sárga csekket, ami végső soron társadalmi veszteséget generál.
A sárga csekk ilyen kiterjedt használatának két nagy nyertese van: a sárga csekk díjat beszedő Magyar Posta és az újsütetű pénzügyi tranzakciós illeték címzettje, az állam. A Magyar Posta esetében elemi üzleti érdek a sárga csekk forgalomban tartása. A vállalat 2011-es beszámolója szerint a teljes árbevétel 24%-a (46,7 milliárd Ft) a pénzforgalmi szolgáltatásokból származik. Az MNB (korábban hivatkozott) 2011-es pénzforgalmi jelentéséből azt lehet tudni, hogy a Magyar Posta elsődleges pénzforgalmi szolgáltatása a sárga csekk: a tranzakciók darabszámának 85%-át, értékének pedig 56%-át adja ez a szolgáltatás. A Posta 2011-es beszámolójában szereplő szeparált eredmény-kimutatásból arra lehet következtetni, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások a Magyar Posta legnyereségesebb szolgáltatásai: 2011-ben a Magyar Posta adózott eredménye a pénzforgalmi szolgáltatásokból 13,7 milliárd Ft volt, míg a többi üzleti tevékenységből -11,6 milliárd Ft. Ezek fényében nem meglepő, hogy a Magyar Posta rendszeresen kampányol a sárga csekk mellett és akciókkal próbálja a lakosságot a használatra buzdítani (pl. szerenCSEKK).
Az adószedő állam ott válik közvetlenül érdekelté az intenzív sárga csekkezésben, hogy – ahogy láttuk – a sárga csekk befizetések egy jelentős része kétszeresen is illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet. Tehát az új adók mellett az államnak rövid távon nem áll érdekében ösztönözni a sárga csekk visszaszorulását – még akkor sem, ha hosszabb távon össztársadalmi szinten költség-megtakarítást jelentene a papíralapú fizetési forma eltűnése. Az állam számára további közvetett érdekeltséget jelent, hogy a postapiaci liberalizáció kihívásaival szembesülő Magyar Posta nyereségességének fontos támasza a sárga csekk. A 100%-os állami tulajdonban lévő vállalat számára ugyanis költségvetési forrásokra lenne szükség, ha a tevékenysége veszteségessé válna.
Vajon meddig tart még a szerelem? A szolgáltatók téphetik szét a tündérszálakat!
Összességében tehát nem meglepő, hogy az állam továbbra sem törekszik a sárga csekk visszaszorítására. A jogalkotó a legutóbbi szabályozásmódosítások (fogyasztóvédelmi törvény, tranzakciós illeték) során inkább ráerősített arra, hogy a lakosság, a sárga csekk költségeinek valódi viselője, minél kevésbé szembesüljön közvetlenül annak költségeivel. A szabályozás oldaláról tehát rövid- és középtávon biztosan nem várható olyan ösztönző, mely az olcsóbb és gyorsabb elektronikus fizetési lehetőségek irányába tereli a lakosságot.
A nagy fizetési forgalmat generáló számlakibocsátó szolgáltatók azonban saját érdeküket követve nagyon is sokat tehetnek a magyar fizetési szokások megváltozatásáért. Bár pótdíjat nem vethetnek ki a sárga csekkel fizető ügyfelekre, azonban kedvezményekkel, akciókkal jutalmazhatják azokat, akik az elektronikus fizetési formákat választják. A pozitív diszkriminációt egyelőre engedi a szabályozás. Az Infrapont kutatásának a sárga csekkel kapcsolatos elégedettségre vonatkozó eredményei alapján – amit az előző bejegyzésünkben már taglaltuk – az mondható, hogy erre vélhetően lenne is nyitottság a lakosságban, hiszen a sárga csekk szolgáltatás népszerűsége nem osztatlan.
Több szolgáltató vállalat már el is kezdte a sárga csekk kiszorítására irányuló kampányát (Dunamenti Regionális Vízmű Zrt., Budapest Bank, CIB Bank,). Mindannyiunk érdekét is szolgálná, ha sikerrel járnának!