HTML

infrapont

a szerzők

A blogot az Infrapont piacszabályozási kérdésekkel foglalkozó közgazdászai és az általuk meghívott szakértők írják.

A bejegyzések a szerzők saját véleményeit tükrözik, amelyek nem feltétlenül azonosak az Infrapont álláspontjával.

feedek

portfolio.hu

2012.02.02. 09:20 nagypéter

Mobil frekvenciaárverés – soha nem adtunk el drágábban mobilfrekvenciát, igaz olcsóbban se

Címkék: portfolioblogger frekvenciaárverés frekvenciakiosztás mobilfrekvencia Magyar Posta-Magyar Villamosművek-Magyar Fejlesztési Bank konzorcium Posta-MVM-MFB konzorcium 900 MHz-es frekvencia

Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egyetlen árverés keretében egyszerre sikerül megdönteni a legmagasabb és a legalacsonyabb értékesítési árrekordot. A mostani frekvenciaárverés során mégis ez történt

A mobil szolgáltatási jogosultságot nyújtó frekvencia 1 MHz-éért a magyar mobil piac történetében sohasem fizettek olyan sokat, mint amennyit a jelenlegi hazai mobil szolgáltatók az árverés során ajánlottak, ugyanakkor soha egyetlen szolgáltató sem jutott olyan olcsón frekvenciához, mint az állami vállalatokból álló Magyar Posta–Magyar Villamosművek–Magyar Fejlesztési Bank konzorcium.

A nyilvánosságra hozott mobil frekvenciaárverési eredmények ismeretében könnyen kiszámolható, hogy a jelenlegi mobil szolgáltatók átlagosan 5,84 milliárd forintot fizettek 1 MHz (duplex) frekvenciáért, míg a Posta–MVM–MFB konzorcium átlagosan ennek huszadáért (286 millióért) jutott hozzá 1 MHz-hez. Míg a jelenlegi szolgáltatók ajánlatai több mint nyolcszorosan haladták meg a kikiáltási árat, a Posta–MVM–MFB csapat egy fillérrel nem fizet többet a kikiáltási árnál. 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: NMHH sajtóközlemény alapján, saját számítás  

Hogy a dolog érthető legyen, világosan kell látni, hogy valójában két árverésről van szó. A 900 MHz-es frekvenciasávban elhelyezkedő 5 MHz-nyi (valójában 2x5 MHz, azaz duplex) „A” blokkért csak új piacralépő szereplők szállhattak versenybe, míg a jelenlegi szolgáltatók  (abban az esetben, ha valóban van új belépő) csak a maradék 5,8 MHz-nyi (duplex) spektrum ötször 1 és egyszer 0,8 MHz-es darabjaiért („B”, „C” blokkok) küzdhettek. Az „A” blokk győztesének lehetősége volt az 1800 és a 2100 MHz-es frekvenciasávban további maximum 15-15 MHz-nyi tartomány vásárlására fix áron, amit a konzorcium maximálisan ki is használt.

A „B”, „C” blokkokért tehát igen éles verseny folyt, míg az „A” blokk esetében a Posta konzorcium a két másik jelentkező – a vietnámi Viettel Group és a romániai illetékességű RCS&RDS S.A. (az itthon jólismert Digi tulajdonosa) – kizárása után egyedül maradt. Nagy szerencséje a hazai konzorciumnak, hogy a két rivális nem tudta megugrani a kiírás formai követelményeit, mivel a minimáláras ajánlatával egyébként az árverésen aligha rúgott volna labdába.

Az árverés eredményei jónéhány dologra rávilágítanak. Egyrészt arra, hogy a frekvencia, mint szűkös jószág, a szolgáltatóknak igen értékes, és az államnak az értékesítés igen komoly bevételeket hozhat.

Másrészt arra, hogy a frekvencia értékesítésének legjobb és leghatékonyabb módja egy jól megtervezett árverés.  A „B”, „C” blokkokra érkezett ajánlatok azt mutatják, hogy a kialakított árverési konstrukció igen jól működött. Már a szolgáltatók ajánlatainak jelentős szórása alapján is kizárható a szereplők közti bárminemű, akár hallgatólagos összejátszás, és az igen magas ajánlati árak is arra utalnak, hogy az eredmény erős versenyben dőlt el, ahol az árverési dizájn rákényszerítette a szereplőket arra, hogy a frekvenciáért annyit ajánljanak amennyit az nekik valójában ér. Ez pedig az állam számára biztosította az elérhető maximális bevételt.      

Az új belépőnek szánt spektrumért, versenytársak híján a verseny is elmaradt. Ilyen helyzetben nem meglepő, hogy az új szereplőnek értékesített spektrum utáni állami bevétel meg sem közelíti a többszereplős árverésben elérhetőt. Állami nyertes esetén ugyanakkor alapvetően mindegy, hogy mekkora az értékesítés bevétele, hiszen ezzel szemben az állami cég kiadása áll. Mégis érdemes megjegyezni, hogy a magyar piacon ilyen olcsón még senki sem jutott mobil frekvenciához.

A különböző időpontban lezajlott, eltérő frekvenciasávokra vonatkozó mobilfrekvencia értékesítéseket igen nehéz összehasonlítani. A pénz időértékének problémája természetesen könnyen orvosolható, ahogy ezt meg is tesszük a következőkben a különböző időpontokban fizetett összegek 2011-es árra történő átszámításával. Komolyabb gondot jelent, hogy a különböző frekvenciasávokban eltérőek a rádióhullámok terjedési tulajdonságai, így pl. 1 MHz-nyi tartomány értékesebb a szolgáltatónak a 900 MHz-es sávban, mint az 1800-as, vagy 2100 MHz-esben.  Az is nyilvánvaló, hogy a mobil piac életgörbéjének eltérő szakaszaiban a szolgáltatók máshogy értékelik a szolgáltatáshoz szükséges frekvenciát. Más az értékelés, és így a frekvencia értéke a szolgáltatás indulásakor, más dinamikusan növekvő és további biztos növekedési potenciállal rendelkező szakaszban, és ismét más egy érett, stagnáló piacon. Természetesen az sem mindegy, hogy egy új szereplő belépését lehetővé tevő értékesítésről van-e szó, vagy „csak” a már piacon lévők juthatnak új frekvenciához.

Az alábbi összehasonlítást, amely az 1 MHz (duplex) frekvenciáért fizetett összeget mutatja 2011-es áron, tehát a fentiek figyelembevételével kell kezelni. Az eredmények alapján azonban véleményünk szerint tartható az a megállapítás, hogy most valóban egyszerre megdőlt a legmagasabb és a legalacsonyabb értékesítési árrekord is. 

Mobil frekvencia 1 MHz-ért fizetett ár 2011-es áron (milliárd forint) 

 

Új belépők

Piacon lévők

1993 – 900 MHz (Pannon GSM, Westel (Magyar Telekom)

3,1

 

1999 – 900 és 1800 MHz (új belépő: Vodafone, bennlévők: Pannon, Magyar Telekom)

4,2

1,5

2004 – 2100 MHz (Pannon, Vodafone, Magyar Telekom)

 

1,1

2012 (új belépő Posta–MVM–MFB, bennlévők Telenor, Vodafone, Magyar Telekom)

0,3

5,8

Forrás: korábbi sajtó híradások és NMHH közlemény alapján saját számítás   

Egyetlen, már piacon lévő szolgáltató sem fizetett még megközelítően sem ilyen sokat a működéséhez szükséges további frekvenciáért. Ez amellett, hogy az árverés kialakításának és körülményeinek következménye, néhány további dologra is felhívja a figyelmet. Leginkább arra, hogy milyen értékes ez a frekvenciasáv, és milyen nagy szükség lenne a digitális átállásra, azaz az analóg földi TV műsorszórás lekapcsolására és a felszabaduló frekvencia mobil célokra való felhasználására. Ezért is lehet fájó a szektor szereplőinek és persze a fogyasztóknak, hogy az átállás sajnos az eredeti elképzelésekhez képest rendesen csúszik. A piaci szereplők nagy érdeklődése ugyanakkor azt is mutatja, hogy számíthatunk további fejlesztésekre elsősorban a szélessávú mobil internet (3G, sőt 4G) kiépítése kapcsán, ami igencsak jó hír lehet a fogyasztóknak is.

Az, hogy az új belépő által fizetett díj nem éri el a korábbi belépéseknél látott értéket, önmagában nem meglepő. Az Infrapont blog negyedik szereplőről szóló korábbi írása is kifejtette, hogy egy igen erősen versenyző, telített piacra negyedikként belépni igen kockázatos üzlet, ahol a befektetés megtérülése távolról sem látszik olyan biztosnak, mint mondjuk a Vodafone 1999-es belépésekor.

Ami meglepő az az új belépő által fizetett ár és a korábbi értékesítések során elért árak és persze a már piacon lévők által most fizetett árak közti óriási különbség. Nem fogjuk megtudni, hogy milyen értékesítési ár alakult volna ki, ha a másik két jelentkező nem esik ki a pályázók közül, azonban valószínűsíthetően a jelenlegi ár többszörösére rúghatott volna az új belépőtől származó állami bevétel. Az is valószínű, hogy a jelenlegi szereplők is jóval többet fizettek volna nyertes által ajánlott 4 milliárdnál, ha megszerezhették volna az általa elvitt 900 MHz-es frekvenciát, hiszen közel ugyanakkora tartományért több mint nyolcszor annyit, majdnem 34 milliárdot fizettek.

Az állami bevétel természetesen nem az egyetlen kizárólagos cél a frekvenciaértékesítés során (bár a jelenlegi gazdasági helyzetben cseppet sem mellékes). Egy új belépő megjelenése élénkítheti a versenyt, ami összességében hosszabb távon nagyobb pozitív hatással lehet a társadalmi jólétre, mint az egyszeri állami bevétel. Nem marad más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk a magyar mobil piac új szereplőjének, és bízzunk abban, hogy az állami pénzből megvalósítandó nem jelentéktelen mértékű beruházások révén sikerül megállnia a helyét az erős piaci versenyben, megtalálnia a sikerre vezető üzleti modellt, megvalósítania a hatékony és nyereséges működést a fogyasztók (és az adófizetők) megelégedésére.        

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://infrapont.blog.hu/api/trackback/id/tr384805991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.