HTML

infrapont

a szerzők

A blogot az Infrapont piacszabályozási kérdésekkel foglalkozó közgazdászai és az általuk meghívott szakértők írják.

A bejegyzések a szerzők saját véleményeit tükrözik, amelyek nem feltétlenül azonosak az Infrapont álláspontjával.

feedek

portfolio.hu

2011.10.13. 11:18 Micski Judit

Már a hálózati csatlakozás is nehezen megy Magyarországon 1.

Címkék: portfolioblogger hálózati csatlakozás megújuló erőművek telepítése elosztó hálózati hozzáférés villamosenergia-hálózat hálózati hozzáférés ösztönzése

Nemcsak a megújuló támogatási rendszer csorbái, de a hálózati hozzáféréssel kapcsolatos ösztönző rendszer hibái is akadályozzák a megújuló erőművek sokasodását Magyarországon. A magyar megújuló támogatási rendszer betegségeiről illetve a választható ösztönzési rendszerekkel kapcsolatos dilemmákról sokan írtak már (többek között mi is). A hálózathoz való hozzáférés nehézségeiről azonban keveset lehet tudni. 

Jelenleg Magyarországon három jelentős elosztói engedéllyel rendelkező vállalat létezik (ELMÜ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ, EON), melyek összesen hat villamos energia elosztó hálózatot üzemeltetnek lefedve ezzel az ország egész terültet. Elosztói területenként évente átlagosan 20-30, anagyobb kiterjedésű, illetve sűrűbben lakott területeken 1-200 kiserőmű (10 MW alatti teljesítményű) csatlakozási igényt fogadnak az engedélyesek. Az elmúlt nagyjából 10 év (ami alatt a megújulók felfutottak Magyarországon) tapasztalata az, hogy a csatlakozási szándékbejelentések nagyjából 20%-ából lesz megvalósult kiserőmű.

Egy részük már az elosztói engedélyessel kötendő csatlakozási szerződés aláírása előtt „lemorzsolódik”, a továbbjutók közel fele pedig hosszabb-rövidebb ideig felfüggeszteni, esetleg végleg abbahagyni kényszerül a beruházás megvalósítását. Jelenleg Magyarországon 90 körüli a működési engedéllyel rendelkező megújuló kiserőművek száma. Az EU-s vállalásaink illetve a hazai stratégiák és cselekvési tervek irányszámai alapján azonban 2020-ig nagyjából további 100 kiserőmű üzembe állítására van szükség Magyarországon.

 

Problémák a csatlakozás körül – a kiserőművek szempontjából

Szétaprózott szabályozás és túlzott szabályozási hatáskör az elosztóknál

A hálózati csatlakozási eljárás szabályozása rendkívül szétaprózott: a VET néhány általános passzusán túl, az ún. csatlakozási rendelet (117/2007-es GKM rendelet) határozza meg a csatlakozási költségek megosztásának legfőbb elveit, a csatlakozási procedúra lépéseit illetve az érintett felek kötelezettségeit (pl. határidők) a MEH által kiadott elosztói szabályzat írja le. Utóbbi szabálykönyv több kérdésben a részletek pontos meghatározását az elosztó engedélyesek üzemi és üzleti szabályzatainak hatáskörébe utalja az egyedi eltérésekre hivatkozva. Ez a többszintű szabályozási gyakorlat egyrészt rendkívül áttekinthetetlen és bonyolult, másrészt túl nagy szabadságot hagy az elosztóknak az eljárásrend kialakításában, mely azon túl, hogy visszaélésekhez vezethet, területi eltéréseket eredményezhet a csatlakozási feltételekben és az eljárásrendben. Világos, hogy az országosan egységes, egyszerűbb, áttekinthetőbb és transzparensebb szabályozás jelentősen megkönnyítené a beruházók dolgát, területileg egyenlő elbánást biztosítana számukra és nagyobb garanciát jelentene a szabályozói szándék teljesülésére.

Aszimmetrikus viszony a szerződő felek között

A csatlakozásban közvetlenül érintett felek természetszerűleg aszimmetrikus információs helyzetben és alkupozícióban vannak a csatlakozási szerződés megkötése során, és a tapasztalatok szerint ezt a helyzetet a jelenlegi szabályozás sem tudja kiegyenlítettebbé tenni. A csatlakozási szerződés az a dokumentum, mely kijelöli a csatlakozási pontot, lefekteti a csatlakozási feltételeket és a csatlakozás pontos műszaki paramétereit, valamint rögzíti a felek közötti költségmegosztást. A csatlakozás műszaki megoldását a csatlakozás terv tartalmazza, melyet az elosztó hagy jóvá. A gyakorlatban lényegében mindig az kerül bele, amit az elosztó javasol. A beruházónak az esetek zömében nincs lehetősége az elosztó által javasolt csatlakozási pont és a műszaki paraméterek felülvizsgálatára, mivel az ehhez szükséges hálózati adatok nem nyilvánosak. Holott a hálózati csatlakozás különböző megoldásai között a költségek tekintetében egy nagyságrendnyi eltérés is lehet (tízmillós nagyságrend helyett a  100 milliós, vagy nagyobb erőműveknél a százmilliós nagyságrend helyett, milliárdos tétel), és a telepíthető különböző márkájú csatlakozó berendezések árában is jelentős eltérések lehetnek. Nemcsak az információhiány azonban az oka annak, hogy a csatlakozás az esetek zömében az elosztó javaslata szerint valósul meg. A beruházók azt remélhetik, hogy az elosztó által diktált feltételek fenntartás nélküli elfogadása segíti legjobban a csatlakozás gyorsabb és gördülékenyebb megvalósulását. A beruházó számára pedig a projekt idő költsége is nagyon fontos, hiszen a beruházás megtérülését alapvetően befolyásolja, hogy egy projekt mikor képes a termelési fázisba lépni.

Magas csatlakozási költségek és hosszú csatlakozási procedúra

A csatlakozási költségek jellemzően a teljes beruházás 3-8%-át teszik ki, de egyes esetekben (pl. víz) a 10-15%-ot is elérhetik. A csatlakozási procedúra hossza fél év és 2 év között mozog, de ezen a téren is vannak extrém példák. Mindezek azt jelzik, hogy a megújuló kiserőművek számára már a hálózati csatlakozás is komoly kihívást jelent, holott a kiserőmű üzembe helyezésének, illetve a termelés megindításának ez csak az egyik szükséges feltétele. Nem csoda, hogy a csatlakozási költségek váratlan megugrására vagy a csatlakozási procedúra csúszására nagyon érzékenyen reagálnak a beruházók. Gyakran ez okozza a beruházási projektek időleges felfüggesztését vagy esetleg abbamaradását. A csatlakozási költségek megugorhatnak például akkor, ha a csatlakozási feltételekben való megegyezés a beruházó és az elosztó között nehezen születik meg, vagy ha az engedélyeztetés valamilyen okból akadályokba ütközik, esetleg ha a műszaki átadás során derülnek ki olyan hibák, melyek megoldása extrakiadásokat igényel. De a költségeket növeli bármilyen csúszás is, hiszen – ahogy említettem – a megtérülés későbbre tolódik.

Rossz tervezhetőség, bizonytalan megtérülés

A beruházó szempontjából egy projekt elindításakor a legrosszabb körülmény a bizonytalanság. Az eddigi tapasztalatok szerint a csatlakozási procedúra lefolyásában igen sok az előre kiszámíthatatlan tényező. Gyakoriak a váratlanul felmerülő extra kiadások, gyakran jelentősre duzzad a csúszások és az elakadások miatti időköltség. Mindezek likviditási nehézségeket eredményezhetnek a beruházás finanszírozásában (váratlan költségek miatt a tervezett költségvetés túllépése, újabb források bevonása körüli bonyodalmak), melyet a romló általános gazdasági körülmények csak rontanak. Mindezeken túl a megújulók támogatási rendszere is jelentősen tudja befolyásolni a csatlakozás illetve az egész projekt megvalósulását is, hiszen alapvetően határozza meg egy projekt megtérülési kilátásait. Magyarországon a kötelező átvételi rendszer erős politikai befolyásoltsága miatt a megújuló projektek megtérülése eléggé nehezen számítható, a kockázat emiatt nagy.

 

Következő bejegyzésemben az elosztók szempontjait mutatom be. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://infrapont.blog.hu/api/trackback/id/tr164806004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.