HTML

infrapont

a szerzők

A blogot az Infrapont piacszabályozási kérdésekkel foglalkozó közgazdászai és az általuk meghívott szakértők írják.

A bejegyzések a szerzők saját véleményeit tükrözik, amelyek nem feltétlenül azonosak az Infrapont álláspontjával.

feedek

portfolio.hu

2011.09.27. 17:23 Lakos Gergely

Zöld bizonyítvány vagy kötelező átvétel?

Címkék: villamosenergia portfolioblogger zöld bizonyítvány kötelező átvétel megújuló energia támogatás

A zöld bizonyítvány rendszerrel a „zöld” villamos-energia piaci mennyiségét lehet szabályozni, a kötelező átvétellel annak termelői árát. Az új magyar szabályozás várhatóan a kötelező átvételi rendszert fogja választani. Jó-e ez a döntés? 

Az Európai Unió tagjaként tett kormányzati vállalásunk keretében 2020-ban Magyarországon a villamosenergia-felhasználás 10,9%-át megújuló energiaforrásból tervezzük előállítani. 2010-ben ez az arány 6,7%, 2005-ben pedig 4,3% volt. Itt az ideje tehát, hogy az eddigi, komoly visszásságoktól sem mentes módozatok helyett jól működő támogatási rendszer lépjen életbe.

A rövidség kedvéért fogadjuk el azt, hogy tényleg hasznos társadalmilag, ha a megújuló energiaforrásból villamos-energiát előállító vállalkozások a piacon megszerezhető bevételeik mellett valamilyen extra pénzügyi támogatást is kapnak. Koncentráljunk csak arra, hogy milyen formái lehetnek az ilyen pénzügyi támogatásoknak. Az Európai Unió országaiban két fő módszer terjedt el, a zöld bizonyítvány és a kötelező átvétel. A két rendszer közös eleme, hogy nem az adófizetők pénzét költik, hanem a villamos-energia végfogyasztóit kötelezik extra kiadásokra. Ez a pénz aztán piaci folyamatokon keresztül jut el a megújuló forrást használó villamosenergia-termelőkhöz. A fő különbség köztük az, hogy a zöld bizonyítvány rendszerével a zöld villamos-energia mennyiségét lehet szabályozni, a kötelező átvétel rendszerével pedig annak egységárát.

Zöld bizonyítvány

A mennyiségi szabályozás tipikus esetében az történik, hogy a kereskedőket komoly büntetések terhe mellett személyre szabott mértékű zöld villamosenergia-mennyiség beszerzésére kötelezik. A zöld villamos-energia termelői pedig egymással versenyezve igyekeznek a kereskedők „kvótáinak” teljesítésében részt venni. Mivel a zöld villamos-energia termelése általában költségesebb, mint nem megújuló forrást használva, ezért ebben a versenyben kialakuló zöld villamos-energia ár magasabb lesz, mint a hagyományos, „nem zöld” villamos-energia kereskedelmi ára. A kereskedők tehát felárat kénytelenek fizetni a zöld villamos-energiáért, ami az állami beavatkozás tulajdonképpeni célja. Ebben a rendszerben ez az a támogatási mérték, amely segítségével a zöld villamos-energia az előírt mennyiségben képes megjelenni a piacon. A kereskedőknek okozott többletköltséget érvényesíthetik a fogyasztóik felé, vagyis a támogatás forrását végül a végső felhasználók biztosítják.

A rendszer a nevét arról a tanúsítványról kapta, amellyel a villamos-energia „zöld eredete” igazolható. A zöld bizonyítvány azért központi elem, mert szabadon adható és vehető, és a gyakorlatban a kereskedők számára csak valamennyi zöld bizonyítvány és nem közvetlenül a zöld villamos-energia beszerzése kötelező. A közvetlenül zöld termelőtől vásárló kereskedők megveszik a villamos energiát és a zöld bizonyítványt is, de például lehetőségük van rá, hogy a „fölös” zöld bizonyítványukat tovább értékesítsék olyan kereskedőknek, akiknek még szükségük van rá. Vagyis a kereskedők kötelezettségüket nem csak közvetlenül zöld villamos-energia vásárlásával, hanem közvetetten, mások vásárlása által is teljesíthetik. Ezzel tulajdonképpen két piac működik: az egységes, „színtelen” villamos-energia termelői piaca és az ettől elkülönülő zöld bizonyítvány piaca. A zöld bizonyítvány egyensúlyi ára pedig pont a zöld villamos-energia korábban említett felára lesz.

Kötelező átvétel

A kötelező átvétel rendszerében végzett árszabályozás tipikus esete egyszerűbben megérthető, mert a zöld villamos-energia termelői ebben a rendszerben nem versenyeznek egymással. A kereskedőket ugyanis arra kötelezik, hogy a rögzített áron bármennyi zöld villamos-energiát megvegyenek a termelőktől. A kötelező átvétel pont azért kötelező, mert a rögzített ár magasabb a piacinál, hiszen támogatást kell tartalmaznia a még egyelőre túl költséges megújuló technológiák alkalmazói számára. A kereskedők a keletkező pluszköltségeket itt is érvényesíthetik fogyasztóik felé, ezért a támogatás végső finanszírozói itt is a végfelhasználók.

Összehasonlítás

Két alapvető célt kell egyszerre jól szolgálni: egyrészt minél gyorsabban legyenek piacképesek és terjedjenek a megújuló technológiák (innováció-ösztönzés), másrészt viszont a piaci jelenlétük addig is kerüljön minél kevesebbe (költséghatékonyság). Az állami beavatkozás elkerülhetetlen tökéletlenségei miatt – például a technológiákra vonatkozó információs hátrány következtében – nem várhatjuk, hogy a zöld bizonyítvány vagy a kötelező átvétel maradéktalanul teljesíti mindkét célt. A két alapvető cél között ugyanakkor más kompromisszumot valósítnak meg, ezért a közösségnek tulajdonképpen azt kell eldöntenie, hogy számára melyik köztes helyzet a kedvezőbb.

Most jön a lényeg: Általában az igaz, hogy a zöld bizonyítvány jobban teljesíti a költséghatékonysággal kapcsolatos elvárásokat, míg a kötelező átvétel az innováció-ösztönzésben jobb.

A zöld bizonyítvány rendszerben a termelők egymással árversenyt folytatnak, ami azt biztosítja, hogy mindig csak az aktuálisan leghatékonyabb technológiájúak képesek megélni a piacon. A szabályozásban előírt mennyiséget tehát pont a lehetséges legalacsonyabb piaci áron állítják elő, amennyiben megfelelő termelőkapacitás létesül ehhez. Ez azonban nem hamar épül fel, pont azért mert ez nem különösebben jövedelmező üzlet. Ráadásul a villamos-energia és a zöld bizonyítvány jövőbeli árai bizonytalanok, hiszen azok az aktuális piaci viszonyok alapján alakulnak majd. A beruházáshoz szükséges technológiai elköteleződés és nagy kezdeti költségek mellé nehéz ilyen helyzetben finanszírozót szerezni.

A kötelező átvétel rendszerében hiányzik a termelők közötti árverseny, hiszen maga az ár rögzített. Mivel az állam információs hátránya miatt általában a szükségesnél magasabb árat kénytelen rögzíteni, a termelők valamennyi extraprofithoz jutnak. Ugyanakkor emiatt és az előre látható, rögzített átvételi ár miatt jövedelmezőbb, biztosabb beruházási és működési környezet jön létre, ami a termelési kapacitások gyorsabb ütemű kiépítéséhez vezet. A „kelleténél” magasabb szinten rögzített árnak az a mellékhatása is megvan, hogy tágabb teret enged a különböző megújuló technológiák gyakorlati alkalmazására. Ez akkor hasznos, ha nem a jelenleg leghatékonyabb megújuló technológiákban van a legnagyobb fejlesztési potenciál, és a gyakorlati alkalmazás gyorsítja az ígéretes technológiák fejlesztését. Az árszabályozás további jellemzője, hogy a rögzített ár igény szerint (például méret, technológia alapján) differenciálható.

A már alkalmazásba vett technológiák fejlesztését a zöld bizonyítvány esetén a piacról való kiárazódás veszélye ösztönzi. Csak az a vállalkozás képes hosszabb távon életben maradni, amelyik lépést tud tartani a versenytársak költségcsökkentéseivel. A kötelező átvétel esetén ugyanezt az ösztönzést az biztosítja, hogy a költségek lefaragásából spórolt összeg egésze a termelőnél marad a rögzített átvételi ár miatt. Nehéz összehasonlítani, hogy a gyakorlatban a normál jövedelmezőség elvesztése, vagy az extra jövedelmezőség lehetősége ösztönzi-e jobban a már működő erőművek fejlesztéseit.

Melyik rendszer lenne jobb nekünk?

Erre a kérdésre már a szakpolitikusoknak kell felelni. A szokásos közgazdász „attól függ” bölcsesség a fentiek alapján a következő. Ha (1) fontos a kapacitások gyors kiépítése, (2) jól működik az iparági szabályozó szerv (a helyes árrögzítés érdekében), (3) határozott prioritások léteznek az alkalmazandó technológiákról, (4) a fogyasztók jobban terhelhetők magasabb energiadíjakkal, és ha (5) a villamosenergia-piaci termelők versenye nem sérül nagyon, amennyiben a termelés egy részét nem a piacon értékesítik, akkor a kötelező átvételi rendszer a kedvezőbb. Fordított esetben pedig a zöld bizonyítvány.

Minden állami beavatkozás értékelésénél legvégül azt kell figyelembe venni, hogy a beavatkozás módja maga mennyire kötelezi a beavatkozást végzőket a közérdek érvényesítésére, vagyis mennyire véd a potenciális visszaélésekkel szemben. Ebből a szempontból a zöld bizonyítvány teljesít jobban, mert jobban ellenáll az iparági lobbinak. A kötelező átvétel esetében ugyanis minden projekttípus külön árszabályozás alá eshet, ezáltal könnyű a fogyasztók kárára, de a termelő hasznára megemelni a szabályozott, partikuláris árat. A zöld bizonyítvány rendszerben viszont csak az előírt összmennyiséget lehet megváltoztatni, ami kizárja a kivételezést. A nyár folyamán egyre valószínűbbé vált, hogy Magyarországon a közeljövőben a kötelező átvételi rendszer fog működni. (lásd: itt és itt) Reméljük, hogy a gyakorlatban a részérdekek szolgálatára csak elvétve lesz példa, és a rendszer társadalmi előnyei fognak elsősorban érvényesülni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://infrapont.blog.hu/api/trackback/id/tr244806005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.